Turbó-reaktív oltógépjármű
(Turbó-reaktívnak nevezzük azokat a gázturbinás hajtóműveket, amelyeknél a turbina tágulási munkája megegyezik a kompresszor sűrítési munkájával és a körfolyamat munkája teljes mértékben a gázsugár kinetikai energiájának növelésére fordítódik.)
Az 1960-as évek elején született meg ennek az oltó járműnek az ötlete. Az első prototípusokat ZiS-151 és a MAZ-200 alvázra készítették el.
A novoszibirszki tűzoltók ötlete az volt, hogy a lejárt repülési idejű repülőgép-hajtóműveket tűzoltásra használják fel. A repülőgépek sugárhajtóműveinek alkalmazásával létrehozott nagy kinetikus energiájú tűzoltósugarak alkalmazása a tűzoltás alapvetően új módja volt.
A sugárhajtóművel történő oltás során a keletkező kipufogógázok felhasználásán alapul. Ismeretes, hogy a legtöbb anyag nem ég 14% alatti oxigénkoncentrációnál, a hajtómű tüzelőanyag-keverékének égéstermékei a fúvókából kilépve legfeljebb 14% oxigént tartalmaznak. Következésképpen a kipufogógázok inertek és leállítják az égést.
Az első szakaszban, Novoszibirszkben két féle tűzoltó berendezéssel kísérleteztek - VK-1A hajtóművet ZIL-157K alvázra és VK-1F (utóégetővel) hajtóművet ZIL-131 alvázra szereltek.
A fúvókán 556 m/s sebességgel kiáramló gázáram névleges motorfordulatszámon másodpercenként 47 kg kipufogógázt tartalmaz. A vizet nyomás alatt vezetik bele a gázáramba - legalább 60 l/s. A gázáramába bevezetett víz csökkenti annak hőmérsékletét és jelentősen növeli a berendezések hatékonyságát. Az így keletkező oltósugár másodpercenként 100 kg inert hűtött tömeget bocsát ki, amely percek alatt képes elfojtani a tüzet. A berendezéseket 1965-1966-ban Azerbajdzsánban és a Tyumen régióban lévő gáz- és olajkutak tüzeinél tesztelték az egységek. A világon előszőr először 1965-ben alkalmaztak sugárhajtóművet a Baku melletti tűzoltó-gyakorlaton a napi mintegy 3 millió köbméter kapacitású gázkút tüzének oltására. A bakui szakemberek műszakilag alátámasztották, hogy sugárhajtóművek alkalmasak a gáz- és olajtüzek oltására.
Novoszibirszkivel párhuzamosan Harkovban egy VK-1A hajtóművet, amely egy MIG-17 repülőgépben működött egy ZIL-157 alvázra szereltek és AGVT-100 néven megkezdték a gyártását.
Az autó alvázán a turbina mozgatható volt, forgott a platformon a tengelye körül, valamint emelkedett és süllyedt. A legyártott autó elég strapabírónak bizonyult, többször is részt vett tüzek oltásában, Ukrajnában és külföldön egyaránt. Ez a jármű vett rész 1968 december 19-én 8 óra 30 perckor kitört algyöi 168-as olajkút oltásában is. Több sikertelen porral oltást követően, 1968. december 26-án 14 óra 30 perckor a Harkovi tűzoltók által épített turbóreaktív oltó a lángoló olajkutat eloltotta. A tűzeset elemzését követően 1969 végén, Kecskeméten megépítették az első magyar turbóreaktív oltógépjárművet szovjet mintára az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt finanszírozásában. A mintegy másfél millió forintból beszerzett turbóreaktív hajtómű (amely, egy MIG 15-ös repülőgépben szolgált) egy ZIL-terepjáró gépkocsi platójára került felszerelésre. 1970 nyarán, az algyői gyakorlókúton megtartották az első gyakorlatát.
Az átadott turbóreaktív gépjárművek az Algyő Tűzoltóságon álltak rendszerben, több kőolaj és gázkút kitörésnél bizonyították nélkülözhetetlenségüket.
1991 nyarán készült el a magyar mérnökök által kifejlesztett turboreaktív tűzoltó-berendezés a BIG Wind, amelynek hatékonyságát a 1991-es Kuvaiti olajkút oltások is bizonyítottak.
